Tizenkettedik fejezet, amely a Garabonciás dalszövegeinek titkát próbálja megfejteni, s amiből megtudja az olvasó, hogy mi a különbség dalszöveg és vers között, melyiket tartják előbbre valónak a zenészek és miért szeretik énekelni Kinde Annamária verseit

Kell minden nap
tenni valami fontosat
időd gondolkozni sem marad
múlik napra nap
gondok szorítják torkodat
erőd énekelni nem marad

Állj! Nem
ezen az úton
indultál el!
Állj! Állj!
Ezen az úton a semmibe érkezel!

Kinde Annamária: Énekelj!

A dalszövegek az ellenkultúra részévé váltak.

…

A hetvenes évek végén a Garabonciás és Kinde Annamária dalszövegei az ellenkultúra részévé váltak. Sőt, Csutak szerint „Ma is ellenkultúrát művelünk. Csakhogy ma már nem a románokkal szemben, hanem kizárólag a számunkra döbbenetes folyamatok láttán. Pontosabban egyszerű létünket, új dalainkat érezzük ellenkultúrának.”